Oldalak

2011. december 15., csütörtök

Mézeskalács sütés az iskolában



De jó volna mindent, mindent
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.
Ady Endre

Sok-sok évvel ezelőtt a pályaválasztáshoz érve minden vágyam az volt, hogy tanító néni vagy „színész néni” lehessek! Az előbbit viszonylag reálisabbnak láttam, habár közgazdasági szakközépiskolába jártam, így kicsit furán nézett ki egy humán beállítottságú „ámítástechnikus”, na de sebaj! Az Élet persze közbelépett, és már a felvételire sem tudtam elmenni a(z akkor még) Ho Si Minh Tanárképző Főiskolára, hanem egy bankban kezdtem el ténykedni, majd levelezőn elvégeztem a Pénzügyi és Számviteli Főiskolát. Erre a hosszú bevezetőre azért volt szükség, hogy jobban érthető legyen, miért is rajongok az olyan eseményekért, amiről a következőkben fogok beszámolni!
Középső gyermekem tanító nénije - ismerve a sütögetéssel kapcsolatos „szerelmemet” – az elmúlt hetek során megkért, hogy az iskolában tartandó Karácsony téma hét keretein belül szervezett mézeskalács sütésben vállaljak szerepet, mégpedig elég tevékenyet! Nagy örömmel tettem eleget ennek a felkérésnek, hiszen gyerekek között leszek, és még sütni is fogunk J!
A délutáni program előtt begyúrtam 2 kg lisztből a pihentetés nélküli mézeskalácsot (receptje itt olvasható), majd jól felpakolva (kár, hogy nem volt, aki lefotózzon J): sodrófákkal, gyúrólapokkal stb. elindultam az iskolába. Persze előtte leadtam a 3. számú csemetémet a pótnagyinkhoz, mivel még semmilyen nevelési intézménynek nem tagja. A gyerekek már vártak nagyon, meg a tanító néni is, hiszen nálam volt a legfontosabb dolog, ami kellett a sütéshez: a tészta cipók!
A gyerekek a higiéniai előírásoknak eleget téve, hozzáláttak kis csoportokban a cipók „gyurmázásához”. Nagyon édesek voltak, ahogyan ismerkedtek a tésztával, majd nekiveselkedtek, hogy kinyújtsák a tésztát, és készítsenek különböző formájú mézeskalácsokat. Beindult a cserebere: időlegesen gazdát cseréltek az otthonról hozott kiszúró formák, mert mindig az a jobb, ami másnál van, ugye?


Meglepődtem azon, hogy középsőmnek milyen jól áll a kezében a nyújtó, ugyanis neki kicsit nehezebben mennek a „kézimunkák”, mint a másik kettőmnek. Így gondolkodóba estem: lehet, hogy cukrász lesz a szentem J?


Középsőm a háttérben, világoskék pólóban látható


A tanító nénivel ketten a kész formák kisülésének folyamatát menedzseltük, amiben a legnehezebb feladat aztán az volt, hogy megtaláljuk, vajon kié melyik mézeskalács.
A gyerekek persze meg is kóstolhatták munkájuk eredményét, a többi mézeskalács még a héten "megrajzolásra" kerül.
Egy jól sikerült, dolgos-szorgos délutánról számolhatok be, ahol mindenki jól érezte magát, együtt készültünk a karácsonyra! Szívesen részt vennék máskor is ilyen eseményen, úgyhogy várom a meghívásokat a referenciát olvasva, hátha valaki kedvet kap hozzá, hogy meghívjon!




6 megjegyzés:

  1. Hellóka, nagyon jó ez a kis blog, még mindig tetszik, ahogyan írsz, ügyi vagy!

    Viszont, a fenti történet elejéből ("Sok-sok évvel ezelőtt a pályaválasztáshoz érve minden vágyam az volt, hogy tanító néni vagy „színész néni” lehessek!") - kimaradt egy igen fontos - nem apró - részlet, hogy hogyan is bontogattad szárnyaidat a bekölcei kultúrház poros színpadán. Lehettél volna (nem "oktató"), hanem "táncos néni" is, ha azon a bizonyos selejtezőn nem dönt úgy a zsűri, hogy inkább a sütés felé vedd az irányt. Látva, hogy milyen jó dolgokat tudsz kihozni a kis konyhádban, azt mondom, jól döntöttek! :D
    Puszika - Ricsi :-)

    VálaszTörlés
  2. Köszike az életrajzi kiegészítést:-))))! De még mindig nem vagy az olvasóm jobb oldalt!Na, szép kis öcsém van:-)!
    Puszka!
    Hani

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jó a bejegyzés, ismét! Biztosan nagy volt az öröm a gyerekek körében! Szerettem volna kandikamerán meglesni őket a tevékenykedés közben, utána pedig , amikor otthon beszámolót tartottak! Nagyon helyes gyerekek mind, de a legaranyosabb a kis "cukrász mestered" ! Sok sikert a továbbiakban is Neked!!!!

    VálaszTörlés
  4. Nagyon szépen köszönöm Marika:-)!
    Puszi!

    VálaszTörlés
  5. Régen az oviban mi is sütöttünk így Karácsony táján a gyerekekkel mézeskalácsot!Jó móka volt!Tényleg az volt a legnehezebb, hogy kiválasszuk melyik süti kié!:-)

    VálaszTörlés
  6. Képzeld Nelli, azóta a legnagyobb gyermekem osztályával is sütöttünk:-)! Ez lesz a karácsonyi ajándék a szülőknek. Ismét nagyon élveztem!

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...