Bakonyi borda

A Balaton-felvidékről nem is annyira az evés, mint inkább az ivás jut eszünkbe. Itt bukkantak arra a 2000 éves kerámiaedényre, amelyiken az „Igyunk!” felirat díszeleg. Persze mielőtt nekiállnánk, finom ételekkel kell megvetni az ágyát. Utána jöhet a badacsonyi szürkebarát vagy a tihanyi cabernet.

E vidék kicsiny falvaiban hajdan a helyben termett zöldséget, gyümölcsöt, a ház körül tartott állatok húsát főzték meg. Gyakran a legolcsóbb alapanyagokból is rendkívül ízletes fogások kerültek az asztalra.

Sertéseik nemcsak kukoricát, konyhai maradékot kaptak, hanem az erdőben bőven termő makkot is. Halat a Balaton adott, amit szintén változatosan készítettek el. Mivel errefelé sok gomba terem, gyakran kerül a fogásokba friss vagy szárított vargánya. Halat is gyakran házasítottak vele. Jól ismert helyi specialitás a rókagombával töltött fogas.

Természetesen régen az asszonyok sütötték a kenyeret is. A gazdagabb családoknál búzából, a szegényebbeknél jobbára rozsból.

Gyümölcsöket, zöldségeket nemcsak frissen fogyasztottak, télire is elrakták. Az igénytelen és bőven termő káposzta az egyik legfontosabb élelmiszernövény ezen a tájon. Régen rétegesen hordóba rakták a gyalult és a fejes káposztát, borssal, babérlevéllel ízesítették. Szinte minden héten főztek valamilyen ételt belőle. Ma már kevés háznál készül savanyított káposzta. A kerékrépa is kiment a divatból, pedig savanyított változatából kitűnő főzelék készíthető.

A főzeléket régebben sűrűként emlegették. A káposztafőzelék egyik fajtáját pulutykának, a burgonyafőzeléket pedig fojtott krumplinak nevezték.

Ma is jeles nap a disznóvágás. A böllért errefelé kaszabnak hívják, ő bontja fel az állatot. Helyi szokás, hogy a kolbász töltelékébe néha más állat – birka, esetleg vad – húsát is keverik.

A bakonyi ember szereti a levest. Vastag szakácskönyvet lehetne összeállítani a helyi specialitásokból – aszalt szilvából, egresből is készülhetnek. A zöldségleveseket általában csipetkével dúsítják. Gyakran a háziasszony maga gyúrja a levestésztát, ami leggyakrabban metélt vagy „pacó”, azaz kiskocka.

Hozzávalók

• 25 dkg erdei gomba vagy sampinyon
• 1 db zöldpaprika
• 2 db paradicsom
• 1 nagy fej vöröshagyma
• 8 szelet kicsontozott sertésborda
• 4-5 ek. liszt
• 5 ek. olaj  
• 1 ek. margarin
• édesnemes pirosparika ízlés szerint
• só
• őrölt feketebors
• 2 dl tejföl (kis pohár)

Elkészítés

Előkészítés: A gombát megtisztítjuk, nem túl vékonyan felszeleteljük. A paprikát, a paradicsomot megmossuk, a paprikát felkarikázzuk, a paradicsomot gerezdekre vágjuk. A hagymát megtisztítjuk, apró kockákra vágjuk.
Elkészítés: A hússzeleteket leöblítjük, papírkendővel megtörölgetjük, megszórjuk sóval és (frissen) őrölt borssal, lisztbe forgatjuk, a felesleget lerázzuk róluk. Az olajat a margarinnal nagyobb serpenyőben felforrósítjuk, hirtelen elősütjük benne a húst, majd áttesszük egy nagyobb edénybe.

A visszamaradt zsiradékban megpároljuk a hagymát, rádobjuk a gombát, a paprikát és a paradicsomot, 3-4 percig erős tűzön pirítjuk. 

 

Lehúzzuk a tűzről, megszórjuk pirospaprikával, hozzáadunk 1-2 dl vizet, ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, majd felforraljuk, és a húsra öntjük. Fedő alatt, mérsékelt tűzön puhára pároljuk.

A tejfölt elkeverjük, 1 kk. liszttel, a mártáshoz adjuk, összeforraljuk. A hússzeleteket előmelegített tálra szedjük. Galuska illik hozzá, de petrezselymes párolt rizzsel, rizibizivel is köríthetjük. Külön tálkában további tejfölt kínálhatunk hozzá.