Herőce (másnéven csörögefánk vagy forgácsfánk)

Serceg a zsír,
sül a fánk.
Fényessárga serpenyőből
ragyog ránk.

Illatozik,
nő, dagad,
az orrunkat csiklandozó
jó falat.

Már a tálon
a sok fánk,
Fehér cukorfelhő alól
nevet ránk.

Ránk nevet
és integet.
Itt a farsang, vidám farsang,
gyerekek. 

(Osváth Erzsébet: Sül a fánk)

A herőce és én nem egészen úgy voltunk egymással, mint a borsó meg a héja! Ebből következően úgy alakult, hogy én nem is sütöttem még soha. Aztán az idén januárban eljött az a pillanat, amikor azt mondtam, hogy én most herőcét fogok sütni a gyerekeknek! Előkerestem a nagyimtól örökölt Horváth Ilona Szakácskönyvet (amit már újabb kiadásban is megvásároltam, mivel elhasználódott, széthullott az "ezeréves" példányom), és kikerestem belőle a gyors, kelesztés nélküli csörögét, és uccu neki, belekezdtem. Íme, a végeredmény: elsőre nem is olyan rossz, a gyerkőcöknek nagyon ízlett.

Hozzávalók:

22 db-hoz:

35 dkg finomliszt

5 tojássárgája

1 tk. cukor

csipet só

3-4 púpozott ek. tejföl

sütéshez napraforgó olaj

Elkészítés:

A lisztet a tojássárgákkal, a cukorral, csipetnyi sóval és annyi tejföllel gyúrjuk össze, hogy levestészta keménységű legyen.

22 pici gombócot formázunk belőle,

mindegyikből vékony lapot nyújtunk,

és derelyevágóval párhuzamosan bevagdosva, a végeket a vágásokon keresztülhúzzuk.

Én többféleképpen is csináltam, volt, hogy 2-2 bevágást ejtettem, és azon húztam át, de lehet csak bevágni, és megsütni „dugdosás” nélkül. Kinek, hogy tetszik, és mihez van kedve!

Bő, forró olajban aranysárgára sütjük.

Papírtörölközőre szedjük, majd meghintjük jócskán porcukorral és forró (barack)lekvárral tálaljuk (a baracklekvárba csempészhetünk egy kis rumot/aromát is, attól nagyon finommá válik!).