A napokban találkoztam a neten olyan véleménnyel, hogy a befőzés olyan "nagymamás" dolog! Nos, mivel nálunk nincsenek nagyik, így kénytelen vagyok én ellátni ezt a szerepet is, és ebből következően muszáj nekem lekvárt főznöm, ha a gyerekeknek házi lekvárt szeretnék adni. Szerintem azonban nem lehet kijelenteni egyértelműen, hogy ez csak a nagymamákhoz köthető, hiszen általában a nőkben megvan az az ősi ösztön, hogy gyűjtögetnek, raktároznak a szűkebb, nehezebb időkre (lásd hidegebb évszakokra), amikor ezek a finom gyümölcsök nem találhatóak meg a természetben. Más kérdés, hogy mai korunkban sajnos a nők nagy része nem ér rá ilyen plusz dolgokra, mert munkába járnak, és emellett kell ellátniuk a háztartást, és a lekvárfőzés már nem fér bele az idejükbe... és ekkor jönnek a képbe szerencsés esetben a nagymamák!
És most jöjjön egy nem annyira időrabló lekvár recept, a - számomra - legfinomabb piros bogyósból (az erdei szamóca után)!
Hozzávalók:
1 kg málna
30 dkg cukor
6 teáskanál friss levendula virág vagy 3 teáskanál szárított
1 db 3:1-ben Dr. Oetker dzsemfix
Elkészítés:
A málnát megtisztítjuk, majd kimérjük az előírt mennyiséget. Ízlés szerint pépesítjük (turmixoljuk), vagy csak a felét pürésítjük, a többit egészben hagyjuk. Nálam a magok is benne maradnak, ha valaki nem szereti, akkor átpasszírozhatja.
A kimért cukorból 2 evőkanálnyit összekeverünk a dzsemfixszel, és a gyümölcshöz adjuk, és beledobjuk a levendula virágot is. Majd az egészet erős lángon, állandó keverés mellett felforraljuk. Ekkor hozzáadjuk a maradék cukrot, és további állandó keverés mellett legalább 4 percig zubogva forrni hagyjuk, majd a tűzről levesszük (a habot távolítsuk el, ha szükséges). Egy hideg tálkára cseppentve egy kis lekvárt, ellenőrizhetjük, hogy valóban megfelelő állagú-e. Az elkészült lekvárt alaposan kimosott, kifőzött csavaros üvegekbe töltjük (az üvegeket meleg vízbe állítva töltsük meg), lezárjuk a tetővel, majd hirtelen fejre állítjuk. 5 perc után megfordítjuk, és hagyjuk kihűlni, majd mehetnek a kamra polcára mindenféle dunsztolás nélkül. A fejre állítással vákuum keletkezik az üvegekben, ezáltal légmentesen lezáródik. Ha a lekvár teteje (kihűlés után) benyomható, akkor nem sikerült jól elvégeznünk a feladatot.
Ebből a mennyiségből kb. 2 db 720 ml-es lekvár készül.
Látom nálad is beindult a levendulás lekvárgyár:) Én cseresznyét, almát és rózsát készítettem így. Ha maradt még a tegnapi vihar után málna, lehet kipróbálom abban is.
VálaszTörlésCsodálatos színe van! Nincs is finomabb a házi lekvároknál!! :)
VálaszTörlésEgyáltalán nem nagymamás a befőzés!!:)) Mesés ez a málnalekvár, Hani!
VálaszTörlésKöszönöm szépen:-)! Na, akkor megerősítést kaptam, hogy nem nagymamás dolgot űzök:-)
VálaszTörlésCsatlakozom hozzád, hogy a lekvárfőzés nem nagymamás dolog, sőt! Nagyinak még igencsak fiatal lennék, de imádom télen elővenni és a gyermekeim kalácsára rákenni a magam által főzött lekvárokat. Überelnek ezek minden bolti lekvárt! :-)))
VálaszTörlésUgye:-)))! Akkor megnyugodtam!
Törlés