A
Balaton-felvidékről nem is annyira az evés, mint inkább az ivás jut eszünkbe.
Itt bukkantak arra a 2000 éves kerámiaedényre, amelyiken az „Igyunk!” felirat
díszeleg. Persze mielőtt nekiállnánk, finom ételekkel kell megvetni az ágyát.
Utána jöhet a badacsonyi szürkebarát vagy a tihanyi cabernet.
E
vidék kicsiny falvaiban hajdan a helyben termett zöldséget, gyümölcsöt, a ház
körül tartott állatok húsát főzték meg. Gyakran a legolcsóbb alapanyagokból is
rendkívül ízletes fogások kerültek az asztalra.
Sertéseik
nemcsak kukoricát, konyhai maradékot kaptak, hanem az erdőben bőven termő
makkot is. Halat a Balaton adott, amit szintén változatosan készítettek el.
Mivel errefelé sok gomba terem, gyakran kerül a fogásokba friss vagy szárított
vargánya. Halat is gyakran házasítottak vele. Jól ismert helyi specialitás a
rókagombával töltött fogas.
Természetesen
régen az asszonyok sütötték a kenyeret is. A gazdagabb családoknál búzából, a
szegényebbeknél jobbára rozsból.
Gyümölcsöket,
zöldségeket nemcsak frissen fogyasztottak, télire is elrakták. Az igénytelen és
bőven termő káposzta az egyik legfontosabb élelmiszernövény ezen a tájon. Régen
rétegesen hordóba rakták a gyalult és a fejes káposztát, borssal, babérlevéllel
ízesítették. Szinte minden héten főztek valamilyen ételt belőle. Ma már kevés
háznál készül savanyított káposzta. A kerékrépa is kiment a divatból, pedig
savanyított változatából kitűnő főzelék készíthető.
A
főzeléket régebben sűrűként emlegették. A káposztafőzelék egyik fajtáját pulutykának,
a burgonyafőzeléket pedig fojtott krumplinak nevezték.
Ma
is jeles nap a disznóvágás. A böllért errefelé kaszabnak hívják, ő bontja fel
az állatot. Helyi szokás, hogy a kolbász töltelékébe néha más állat – birka,
esetleg vad – húsát is keverik.
A
bakonyi ember szereti a levest. Vastag szakácskönyvet lehetne összeállítani a
helyi specialitásokból – aszalt szilvából, egresből is készülhetnek. A
zöldségleveseket általában csipetkével dúsítják. Gyakran a háziasszony maga
gyúrja a levestésztát, ami leggyakrabban metélt vagy „pacó”, azaz kiskocka.
Hozzávalók
- 25 dkg erdei gomba vagy sampinyon
- 1 db zöldpaprika
- 2 db paradicsom
- 1 nagy fej vöröshagyma
- 8 szelet kicsontozott sertésborda
- 4-5 ek. liszt
- 5 ek. olaj
- 1 ek. margarin
- édesnemes pirosparika ízlés szerint
- só
- őrölt feketebors
- 2 dl tejföl (kis pohár)
Elkészítés
Előkészítés: A
gombát megtisztítjuk, nem túl vékonyan felszeleteljük. A paprikát, a
paradicsomot megmossuk, a paprikát felkarikázzuk, a paradicsomot
gerezdekre vágjuk. A hagymát megtisztítjuk, apró kockákra vágjuk.
Elkészítés: A hússzeleteket leöblítjük, papírkendővel megtörölgetjük, megszórjuk sóval és (frissen) őrölt borssal, lisztbe forgatjuk, a felesleget lerázzuk róluk. Az olajat a margarinnal nagyobb serpenyőben felforrósítjuk, hirtelen elősütjük benne a húst, majd áttesszük egy nagyobb edénybe.
A visszamaradt
zsiradékban megpároljuk a hagymát, rádobjuk a gombát, a paprikát és a
paradicsomot, 3-4 percig erős tűzön pirítjuk.
Elkészítés: A hússzeleteket leöblítjük, papírkendővel megtörölgetjük, megszórjuk sóval és (frissen) őrölt borssal, lisztbe forgatjuk, a felesleget lerázzuk róluk. Az olajat a margarinnal nagyobb serpenyőben felforrósítjuk, hirtelen elősütjük benne a húst, majd áttesszük egy nagyobb edénybe.
Lehúzzuk a tűzről,
megszórjuk pirospaprikával, hozzáadunk 1-2 dl vizet, ízlés szerint sózzuk,
borsozzuk, majd felforraljuk, és a húsra öntjük. Fedő alatt, mérsékelt
tűzön puhára pároljuk.
A tejfölt elkeverjük, 1 kk. liszttel, a mártáshoz adjuk, összeforraljuk. A hússzeleteket előmelegített tálra szedjük. Galuska illik hozzá, de petrezselymes párolt rizzsel, rizibizivel is köríthetjük. Külön tálkában további tejfölt kínálhatunk hozzá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése