Tojásfehérje-mentő süti

A gyermekeim nagyon szeretik a fánkot, így elég sokszor készül nálunk. Ebből következően elég sok tojásfehérje szokott kis poharakban gyűlni-gyűlni a hűtőben (fagyasztóban), aminek ez a püspökkenyér jó "fogyasztási" módja például.

A recept ötlete innen ered.

 

Hozzávalók:

30 cm-es őzgerincformához

8 db tojásfehérje

16 dkg porcukor

16 dkg finomliszt

6 dkg vaj

pici só

kb. 2 marék durvára vágott dió

kb. 2  marék aszalt sárgabarack

(ezenkívül bármi kerülhet bele, pl. csokidarabok, mazsola, más aszalt gyümidarabok)

Elkészítés:

Egy 30 cm-es őzgerincformát kikenünk zsiradékkal, majd meghintjük liszttel, a sütőt előmelegítjük (180 fok).

A vajat megolvasztjuk, a diót durvára aprítjuk, az aszalt sárgabarackot is feldaraboljuk. A lisztet összekeverjük a dióval, sárgabarackkal.

A tojásfehérjét pici sóval félig felverjük, majd hozzáadjuk a porcukrot, és kemény habbá verjük. Hozzáadjuk a lisztes keveréket, majd az olvasztott vajat (ne legyen túl meleg), jól elkeverjük.

Az előkészített őzgerincformába öntjük a tésztát, és kb. 25-30 percig (tűpróbáig) sütjük.

Zserbós szaloncukor

Nálunk, Magyarországon nincs karácsony szaloncukor nélkül, pedig valaha Franciaországból indult, és Németország közvetítésével jutott el hazánkba.

A szaloncukor ősét (fondantcukor) a franciák a XIV. században kezdték el készíteni, tőlük német közvetítéssel a XIX. század első harmadában jött be, és lett népszerű Magyarországon.

Kezdetben a szaloncukor készítése csak kézileg történt, de a XIX. század végén megjelentek az első fondant-készítő gépek, amelyeket a híres Stühmer csokoládégyár gyártott a Gerbeaud cukrászda számára.

    „Jókai még szalonczukkedlinek nevezte a szaloncukrot, ugyanis a cukorka neve a német salonzuckerl szóból ered. 1891-ben jelent meg Hegyesi József magyar-franczia szakács és vállalkozó «A legújabb házi czukrászat» című kézikönyve, amelyben tizenhétféle szaloncukrot ír le, így pl.: szalon-ananász czukorkák, szaloncréme-bonbonok, szalon-marasquin-czukorkák, szalon-pisztácz-czukorkák.”  

Ma gyakorlatilag csak a magyarok aggatnak a karácsonyfára szaloncukrot, így ez a termék hungarikumnak tekinthető. (Forrás: wikipédia)

Na de milyen legyen ez a karácsonyi csemege?! Ebben a fajtában együtt van a hagyományos magyar karácsonyi sütemény ízvilága, és a karácsonyfa dísze is lehet, ha valamilyen szépséges papírba csomagoljuk. Akár saját készítésű gasztroajándéknak is megállja a helyét!

Hozzávalók:

kb. 20 darabhoz:

10 dkg darált dió

1 evőkanál baracklekvár

1 teáskanál méz

2 teáskanál aszalt sárgabarack apróra vágva

10 dkg étcsokoládé a kimártáshoz

Elkészítés:

Az alapanyagokat-  a csokoládé kivételével - alaposan összedolgozzuk, majd a masszából, kézzel szaloncukrokat formázunk. Műanyag tálcára sorakoztatjuk őket, és 5 percre a fagyasztóba tesszük.

Ezalatt a csokoládét vízgőz felett megolvasztjuk. A szaloncukrokat megmártjuk az olvasztott csokoládéban, csöpögtessük le róla a felesleges csokit, és sütőpapíron hagyjuk megdermedni (hűtőbe vagy hideg helyre is tehetjük őket). Szép papírba csomagolva akaszthatjuk fel a karácsonyfára.

(A receptet a Nők Lapja Konyha 2011-es karácsonyi számában találtam.)