Mákos laska avagy palóc krumplilángos édesen

Dizájnmenza dobozos játékán gondolkodva jutott eszembe egy réges-régi ízemlékem, ami nem más, mint a „laska” avagy a palóc krumplilángos. Ennek a játéknak az a lényege, hogy a közkedvelt, nyári kötelező „strand kelléket” gondoljuk újra ízlésünk, fantáziánk szerint, akár édesség irányába is haladva. Lángosnak ez is lángos, sőt a tésztája sem a hagyományos, és még édességbe is fog hajlani a dolog!

Korábban már szóltam róla, hogy a laska volt az egyik gyerekkori kedvencem, drága nagyim sokszor készített ilyet. Sütése a sparhelt platniján történt, amit én – mivel csak gáztűzhelyem van – palacsintasütővel oldottam meg. Eddig a férjemnek inkább a sós változat jött be (ő sem ismerte a „nélkülem élt” korszakában), ennek ellenére most mind a négy, fotón látható darabot egy pillanat alatt eltüntette!

Hozzávalók:

1 kg lisztes (ó)burgonya

csipet só

3 dkg vaj/margarin

30-35 dkg liszt

a nyújtáshoz liszt

A szóráshoz:

darált mák

porcukor

Elkészítése:

Az alap a krumplis tészta, amiből szilvásgombócot vagy nudlit szoktunk készíteni.

A krumplit enyhén sós vízben, héjában megfőzzük. (Próbáljunk egyforma példányokat kiválasztani, hogy mindegyik egyszerre legyen puha. Ha kisebb is van benne, akkor elázik a krumpli, túl vizes lesz.) Majd leszűrjük, még melegen meghámozzuk, áttörjük, majd lazán szétterítjük, és hagyjuk langyosra hűlni. Hozzáadunk 3 dkg vajat/margarint, 1 csipet sót, aztán egyenletesen a tetejére szitáljuk a lisztet, és lágy, rugalmas tésztává gyúrjuk - a liszt pontos mennyisége attól függ, mennyire lisztes, illetve vizes maga a krumpli. Konyharuhával letakarjuk, és 10-15 percet pihentetjük.

A tésztából a képeken látható módon hengereket formázunk, majd feldaraboljuk, és kis cipókat formázunk, amelyeket kör alakúra kinyújtunk.

Zsiradék nélküli palacsintasütőben kisütjük pár perc alatt.

Sütés után forró vízbe mártjuk, tányérra helyezzük, és meghintjük porcukros darált mákkal. Ezekből a mákos „lapocskákból” tornyot építünk: egymás tetejére rakosgatjuk, így alul-felül mákosak lesznek (kivéve persze az alsót). Majd palacsintaszerűen feltekerve fogyasztjuk.

 

 

Kefíres (hűtős) lángos

Ennek a lángos tésztának az az előnye a többivel szemben, hogy több napig eláll a hűtőben, mindig a szükséges mennyiséget süthetjük ki frissen. Így bármikor gyorsan lángost varázsolhatunk reggelire vagy vacsorára az éhes gyerkőcöknek. A több napos eltarthatóságát nem tudom megerősíteni, mivel nálunk max. másnapra szokott maradni egy kisebb adag:-).

Hozzávalók:

3 db kis doboz kefír (kb. 45 dkg)

3 db tojás

80 dkg finomliszt

1 teáskanál só

5 dkg friss élesztő

sütéshez: napraforgó olaj

Elkészítés:

Összekeverjük a tojásokat a kefírekkel, a sóval és az elmorzsolt élesztővel, 

majd hozzáadjuk a lisztet és összegyúrjuk (elég lágy tésztát kapunk).

Duplájára kelesztjük langyos helyen (kb. 30 perc).

Olajos kézzel tojásnyi nagyságú tésztadarabokat tépünk a kész tésztából, kinyújtjuk vagy csak kézzel kihúzogatjuk, és forró olajban kisütjük. 

Sütésnél először fedőt tegyünk rá, majd fordítás után fedő nélkül süssük, mint a szalagos fánkot.

Tejföllel és sajttal gazdagon megszórva tálaljuk.  

A megmaradt tésztát fedjük le, és úgy tegyük a hűtőbe.

  

Júliusi kedvenceitek

Júliusban a cukkinis süteményre voltatok legtöbben kíváncsiak.

Cukkinis sütemény

 

 

 

A második legnézettebb recept a levendulás cukkinilekvár volt.

Levendulás cukkinilekvár

A cukkini után a ribizli volt a legkedveltebb ebben a hónapban.

Joghurtos túrótorta ribizlivel (sütés nélkül)

Fehér csokis sajttorta ribizliöntettel (sütés nélkül)

A kedvencek sorában egy fagyi is szerepelt, ezzel is bizonyítva, hogy ebben a hónapban melegrekordok dőltek meg:-)! 

Citromfagyi

Köszönöm szépen, hogy ennyien olvastatok!

Fűszeres sóban sült csirke

A sóban sütést már évszázadokkal ezelőtt ismerték, az egyik legjobb módszer az egészben sült szárnyasok, halak elkészítésére. Nem kell megijedni, az étel egyáltalán nem lesz sós a tömérdek sótól, viszont a sült megőrzi az ízét, szaftosságát. A sóburokba kevert fűszerek pedig még finomabb aromát adnak a benne sülő ételnek.

Hozzávalók:

1 egész csirke

1 fej fokhagyma

1 darab lime (ha nincs, citrom is megteszi)

pár darab friss rozmaring ág

1 teáskanál római kömény

2 evőkanál olívaolaj

1 kg nagy szemű, tengeri só

Elkészítés:

A jól megmosott, megtisztított csirke hasüregébe félfejnyi, pucolt fokhagymagerezdeket, lime cikkeket, rozmaring ágat teszünk, és kívül-belül bekenjük egy kevés olívaolajjal.

A tengeri sót a maradék fokhagymagerezdekkel (pucolva, egészben), rozmaringgal, római köménnyel összekeverjük, majd egy nagyobb tepsi aljára szórjuk a sót, ráfektetjük a csirkét. A csirkét is bevonjuk sóval, kb. 1 cm vastag legyen a kéreg. Olívaolajos vízzel spricceljük meg, majd 180 fokos sütőben kb. 1,5 óra alatt süssük készre (függ attól, hogy milyen nagy volt a csirkénk).

 

Szedres rizskocka

Elkezdődött nálunk a szederszezon! Gyönyörű, nagy szemű, tüske nélküli szedrünk van, már jó pár éve ültettük a bokrot, amikor ideköltöztünk.

Pár gondolat a szederről:

Az ókori görögök és rómaiak a szedret leginkább orvosságként alkalmazták. Leginkább a köszvény gyógyítására használták, de más betegségeket is gyakorta kúráltak szederrel. A szeder azonban nem csak az ókorban, hanem később is kelendő gyógynövény volt. Bélproblémák és láz kezelésére, valamint kelésekre és torokgyulladásra is alkalmazták.  A gyógyászatban azonban elsősorban  nem a bogyót használták, hanem a bokor gyökerét, kérgét, sőt még a levelét is. Az ezekből készített teával próbálták meggyógyítani például a szamárköhögést is.

A 16. században az európai doktorok a szeder levét fertőzések kezelésére használták, míg a fa porított kérgét fogfájás enyhítésére vetették be. Az 1696-os londoni Gyógyszerkönyv szerint a szederből készített bort szíverősítőként alkalmazták, és egy 1771-ből ránk maradt dokumentum szerint a szederfőzettel fekélyeket is jól lehetett kezelni.

A szeder a mai napig javasolt azoknak, akik mellhártya- vagy tüdőgyulladásban szenvednek, hatékonyan segít leküzdeni a rákos megbetegedéseket, és jótékonyan hat a szív- és érrendszeri problémákra, valamint a cukorbetegségre.

Mivel az érett szeder jóízű, így a nemes gyógyászati célok mellett már a középkorban is ették, és süteményekhez, ételekhez is felhasználták. Ám a gyógyászat és a konyhai felhasználás mellett a szedret a tüskéi miatt is nagyon kedvelték, gyakorta ültették falvak, házak köré, hogy távol tartsa a hívatlan látogatókat.

A szeder vitaminokban igen gazdag, megtalálható benne az A-, B1-, B6- és C-vitamin, ezen kívül káliumot, kalciumot, folsavat, magnéziumot és vasat is tartalmaz. Mint a legtöbb fekete bogyós gyümölcs esetében, a szeder is igen gazdag flavonoid forrás. Rostjai az emésztést segítik, sőt a szederlekvár hagyományosan hashajtóként is használható.

A szedret érdemes nyersen fogyasztani, de készíthetünk belőle lekvárokat, szörpöket, süthetünk vele különféle pitéket. Nagyon jó alapja a clafoutis-nak, a cobblernek és a crumble-nak. Gyümölcslevesekbe is kiváló, fanyarságának köszönhetően mártás formájában jól társítható sült húsokhoz. Vásárláskor mindig fényes, hibátlan szemeket válasszunk, és felhasználás előtt alaposan öblítsük át. (Forrás: Mindmegette.hu)

Most ezt a finom, tejberizzsel kombinált süteményt hozom, amit már tavaly is sütöttem, az idén kicsit variáltam rajta.

Hozzávalók:

A tésztához:

2 tojás

4 dkg cukor

4 dkg liszt

A krémhez:

1 l tej

30 dkg (kerek szemű) rizs

1 cs. vaníliás cukor

5 dl tejszín

8 dkg cukor

2 ek. zselatin (főzős)

10 dkg szeder (tehetünk a krémbe is)

2 dl szederlé vagy málnalé (opcionális: vízzel is lehet, de akkor nem lesz olyan élénk színe a tetejének)

egy csipet só

1 cs. piros színű tortazselé

Elkészítés:

A piskótához az egész tojásokat a cukorral, gépi habverővel előbb lassú fokozaton elkeverjük, majd magasabb fokozaton sűrű habbá verjük. Végül hozzáadjuk a lisztet, elkeverjük óvatosan. A tésztát sütőpapíros, kb. 20 * 30 cm-es tepsibe terítjük, 180 fokra előmelegített sütőben kb. 15 perc alatt megsütjük (tűpróbával ellenőrizzük). A tésztát emeljük ki sütőpapírostul, vegyük le róla a papírt, és hagyjuk kihűlni.

A tejben, pici sóval puhára főzzük a rizst, majd a végén hozzáadjuk a cukrot, vaníliás cukrot. Elkeverünk benne két evőkanál feloldott zselatint (pár evőkanál hideg vízzel elkeverjük a zselatint, majd felmelegítjük, hogy feloldódjon, de forrni nem szabad, mert nem köt meg!), majd langyosra hűtjük.

A tejszínt kemény habbá verjük, és óvatosan a kihűlt tejberizshez keverjük. 

Ugyanabba a tepsibe helyezzük a piskótát, amiben sütöttük. A rizses krémet egyenletesen elterítjük a piskóta tetején, és kb. 30 percre a hűtőbe tesszük, hogy kissé megdermedjen. Variálhatjuk úgyis, hogy a rizses krémet két részletben tesszük rá, középre pedig szeder kerül.

Közben a tortazselét elkészítjük a tasakon feltüntetett előírás szerint, keverhetünk bele szederlét is, ezzel csökkentve az előírt víz mennyiségét.

A rizses krém tetejét kirakjuk szederrel, bevonjuk a tortazselével, és tálalásig további 2 órára visszatesszük a hűtőbe.

Kockákra vágva szeleteljük. 

A tejberizs szeder nélkül

Joghurtos szederleves (főzés nélküli)

Ismét melegszik az idő, így aktuálissá válik valami hűsítő, nyers gyümölcsleves. Nagyon finom a szeder-narancs-körte kombináció, érdemes kipróbálni. A körte kicsit lágyítja, selymessé teszi a szeder fanyarságát, próbáljátok ki!

Hozzávalók:

40 dkg szeder

6 dl natúr joghurt

1 (bio) narancs héja

3 dl narancslé + a narancs kifacsart leve

12 dkg porcukor (ízlés és szeder függvénye)

2 db körte

Elkészítés:

A szedret megtisztítjuk, néhány szép szemet félreteszünk a tálaláshoz. A narancsot forró, folyó víz alatt kefével megsikáljuk.

A szedret a joghurttal, a narancslével, a porcukorral együtt habosra turmixoljuk. 1-2 órára behűtjük.

Tálalás előtt a körtéket megmossuk, meghámozzuk, kimagozzuk, és vékony szeletekre vágjuk. A levest hidegen, a körteszeletekkel, a narancshéjjal, a félretett szederszemekkel díszítve tálaljuk.

Sacher-muffin avagy klasszikusok új ruhája (SAD 7.)

A „Süss, alkoss, díszíts!” (SAD) 7. fordulójára készítettem ezt a csupa csoki muffint. Az aktuális forduló háziasszonya a Katucikonyha blog írója, és a témája: klasszikusok új ruhában, azaz klasszikus sütemények, torták "újraöltöztetése" volt a feladat. Korábban már több édességet is "átruháztam", pl. készült már nálam zserbógolyó,  Lúdláb alagút és Fekete-erdei meggyes alagút is. Most egy egyszerű muffinra maradt időm, amit már egy ideje szerettem volna kipróbálni!

Hozzávalók:

12 darabhoz

A tésztához:

10 dkg étcsokoládé

10 dkg margarin/vaj

2 tojás

15 dkg kristálycukor

10 dkg baracklekvár

15 dkg finomliszt

1 kiskanál sütőpor

A tetejére:

baracklekvár

A csokoládémázhoz:

10 dkg étcsokoládé

2 dkg margarin/vaj

5 dkg fehér csokoládé

1 evőkanál főzőtejszín

Elkészítés:

A muffintepsi mélyedéseit papírkapszlival kibéleljük (a szilikonos formát nem szükséges).

A darabokra tört csokoládét a margarinnal/vajjal együtt megolvasztjuk, vízgőz fölött. Majd félretesszük kihűlni.

A tojásokat a cukorral, egy robotgéppel habosra keverjük, majd fakanállal hozzádolgozzuk a margarinnal/vajjal olvasztott csokit és a baracklekvárt. A lisztet a sütőporral összeforgatjuk, és az előzőekhez keverjük.

A formákat ¾-éig megtöltjük a csokis masszával, majd előmelegített sütőben, 180 fokon kb. 25-30 percig sütjük (tűpróbával ellenőrizzük!).

A kihűlt muffinokat baracklekvárral megkenjük, és behűtjük, hogy a máz könnyebben megdermedjen rajta. A csokoládémázhoz a darabokra tört étcsokoládét a margarinnal/vajjal vízgőz fölött fölolvasztjuk, és amikor langyosra hűlt, megkenjük vele a muffinok tetejét.

Közben a fehér csokit a tejszínnel felolvasztjuk, és a muffinok tetejére csurgatjuk.

A fehér csoki helyett cukormázzal is díszíthetjük a muffinokat.