Társszerző lettem

A Pannon Lapok Társasága (PLT) helyi Hírlapban megjelent felhívására jelentkeztem kora ősszel: az Ünnepi ételek könyve c. kiadványukhoz kerestek   recepteket és bátor jelentkezőket, akik ezeket beküldik. A hirdetés szerint a megjelentetni szándékozott albumban farsangi finomságok, húsvéti fogások, szüreti és aratási ételek, Márton-napi fogások, karácsonyi fogások és szilveszteri-újévi ételek receptjeit kívánták csokorba fogni.

Majd hosszú néma csönd következett, legalábbis a PLT részéről, majd kaptam egy telefont, hogy bekerül receptem eme kiadványba, és szeretnének vendégül látni egy fotózásra, mert a könyvben szerepeltetik a szerzők fényképeit is. Ezt megspróroltam nekik, mert sikerült a nyári fotostúdiós portréim közül kiválasztani egyet, ami ide illendő. De ekkor még semmit nem tudtam, hogy melyik receptem jelenik meg, hány jelenik meg, stb.

Majd ismét hatáscsönd, miközben gondoltam, lehet, mégsem kerültem bele a könyvbe, hiszen már lassan november végét írtunk, és még a karácsonyi ünnepek előtt kívánták kiadni az albumot!

Végül egy pénteki napon megkaptam a meghívót az ünnepélyes átadásra (még ekkor sem tudtam, hogy hány, melyik).

November 23-án 15 órára voltunk hivatalosak mi, társszerzők a székesfehérvári Sajtóházba. A Hírlap főszerkesztője a köszöntő után mindenkinek személyesen gratulált és nyújtotta át a tiszteletpéldányát. És csak ezután tudtam meg, hogy mi mennyi és hány!

Örömmel tudatom, hogy a beküldött receptjeim közül 10 recept gyarapítja az Ünnepi ételek könyvét!

Hát, így lettem társszerző ebben a csodás kötetben!

"Üres" kifli, aminek tulajdonképpen porhanyós kifli a becsületes neve

Ez a sütemény is már több évtizedes múltra tekint vissza, legalábbis a családi receptes gyűjteményben. Sajnos, Nagyim már 14 éve az angyaloktól figyeli a ténykedéseimet. Valamikor még lánykoromban - amikor még nem szakadtam el a szülői háztól - kaptuk ezt a receptet az egyik falubelinktől. Nagyon megszerettük ezt a kiflit, mert gyorsan elkészül, és a tésztája hasonlatos a hájashoz vagy a leveles tésztához. És valljuk be, hogy a hájas elkészítése időigényes, illetve az alapanyag sem "terem" minden házban, így ez a kifli valamelyest pótolhatja a hiányt! Elárulok most egy titkot, hogy az egyik kedvencem a házi hájas süti, azzal le lehet venni a lábamról :-))!

Hozzávalók:



Tésztához

35 dkg finomliszt

10 dkg zsír

3 db tojássárgája

 1 kis pohár tejföl

pici só

Töltelékhez:

3 db tojásfehérje

10 dkg porcukor

2 ek. baracklekvár

Elkészítés:

A tészta hozzávalóit összegyúrjuk, és 2 db cipót formálunk belőle. Kinyújtjuk az egyik cipót vékonyra, mintha levestésztát készítenénk. Megkenjük olvasztott zsírral, meglisztezzük és feltekerjük. Így járunk el a másik cipóval is. Így pihentetjük 30 percet.

Ezalatt elkészítjük a tölteléket. A 3 tojásfehérjét kemény habbá felverjük. Hozzátesszük a porcukrot és a baracklekvárt, jól elkeverjük.

A pihentetés után a feltekert tésztát 18 db-ra vágjuk, egyenként kinyújtjuk, belerakunk kb. egy teáskanálnyi tölteléket, és feltekerjük, kifliket formázunk.

A másik tésztakígyóval is így járunk el, összesen 36 db kiflink lesz.

Bezsírozott/sütőpapíros, tepsibe sorakoztatjuk a kifliket, és 180 fokra előmelegített sütőben kb. 20-25 percig sütjük.

Kihűlés után porcukorral megszórjuk.

Babapiskótás gesztenyemousse

A gesztenye az egyik nagy kedvencem, régen is az volt: imádtam/imádom a gesztenyepürét! Na, ma már azért emellett más, "fennköltebb" dolgokat is kipróbálok, és megkóstoltatok másokkal. Tavaly, talán novemberben a Nők Lapja Konyha c. magazinban volt megtalálható ez az őszi finomság. Már akkor felfigyeltem rá, de még nem lettünk "egymáséi"! Az idén már csak azt kellett felidéznem, hogy hová is tettem ezt a magazint. Rendszerető Bak lévén persze, hogy megvolt, csak a számtalan újság között keresgélve úgy éreztem, mintha Ken Follett első híres regényének a címét idézgetném.

Elsőszülött fiam, aki a Zsombor névre hallgat, névnapjára készítettem el végülis, de akár karácsonyra is ajánlom. A gyermekeim 2/3-ának ízlett, de a fennmaradó egy fő nem annyira mérvadó, mert szinte csak a kelt tésztákat szereti :-).

Hozzávalók:

10-12 szelethez:

1 csomag babapiskóta (kb. 30 db)

10 dkg csokoládé

1 ek. napraforgó olaj

csokoládéforgács a díszítéshez

A krémhez:

50 dkg gesztenyemassza

8-10 dkg baracklekvár

3 ek. meggylikőr

3 dl növényi tejszín (Hulala)

2-3 cl rum

A cukorsziruphoz:

5 dkg cukor

2 cl rum

1 dl víz

Elkészítés:

A csokoládét gőz fölött megolvasztjuk, ha túl sűrű lenne, lazíthatjuk egy evőkanál olajjal. Ferdén kimártjuk benne a babapiskótákat (nekem 16 db volt), majd hűtőbe tesszük, hogy megdermedjen rajtuk a csokoládé.

A gesztenyemassza felét simára keverjük a baracklekvárral és a meggylikőrrel. A tejszínt habbá verjük, majd óvatosan a gesztenyés masszába forgatjuk. A másik adag gesztenyemasszát a rummal simára gyúrjuk, és félreteszzük.

A sziruphoz a cukrot a vízzel olvadásig melegítjük, majd belekeverjük a rumot. Egy hosszúkás kenyérformát (25 cm hosszú, 7 cm magas és 11 cm széles) kibélelünk folpackkal, majd szorosan egymás mellé állítjuk, és az oldalához támasztjuk a kimártott babapiskótákat.

Elegyengetjük benne a tejszínes krémet, majd akkora téglalapot készítünk a rummal átgyúrt masszából, amellyel a krém tetejét teljesen be tudjuk fedni. Ez lesz a következő réteg.

A kihűlt szirupban megmártjuk a maradék babapiskótákat (nekem 16 db-ra volt szükség), és élére állítva lezárjuk velük a sütemény tetejét (ami majd a süti alja lesz).

Hűtőbe tesszük 1-1,5 órára, majd tálaláskor egy tálra borítjuk, és meghintjük a tetejét csokoládéforgáccsal.

Fekete-erdei meggyes alagút

A férjem idén tavasszal ünnepelte a 40. születésnapját. Nagyon szeret mindent, ami meggyes, így jött az ötlet, hogy sütök neki egy Fekete-erdő tortát. Persze ez részemről túl snassz lett volna, meg amúgy is mégiscsak egy kerek szülinapról van szó, így alagút formájában készítettem el, Lajos Mari receptjét követve.

Azoban nemcsak születésnapra ajánlom, hanem a karácsonyi ünnep fényét is emelhetjük e "habkönnyű" finomsággal.

Hozzávalók:

12 szelethez:

A piskótalaphoz:

80 g finomliszt

20 g étkezési keményítő

4 tojás

50+50 g porcukor

1 tasak  vaníliás cukor (10 g)

20 g kakaó

2 csapott kk. sütőpor

2 ek. pocukor a szóráshoz

Továbbá:

1 nagy üveg meggybefőtt (töltőtömeg kb. 400 g)

45 g étkezési keményítő

2 ek. + 2 kk. cukor

2 ek. cseresznyepálinka

1,5 dl + 2,5 dl tejszín

1 tasak habfixáló (10 g)

100 g tortabevonó étcsoki

1 tasak vaníliás cukor (10 g)

Elkészítés:

A felsorolt hozzávalókból kakaós piskótalapot sütünk:

A sütőtepsit (kb. 30×40 cm) kibéleljük sütőpapírral. A sütőt előmelegítjük 240 fokra.

Összekeverjük a lisztet az étkezési keményítővel (vagy egyszerűen 100 g finomlisztet használunk, de keményítővel könnyebb lesz a tészta!). A tojássárgákat fehérre-habosra keverjük 50 g cukorral. Egy másik tálban citromlé hozzáadásával (1 kk.) felverjük a tojásfehérjéket, apránként hozzáadjuk a maradék 50 g cukrot, és kemény, fényes habbá verjük.

A hab 1/3-át lazán, lyukas fakanállal beledolgozzuk a tojáskrémbe. A maradékot a tetejére halmozzuk, rászitáljuk  az étkezési keményítővel, sütőporral összekevert lisztet, és az egészet óvatosan, laza mozdulatokkal, felülről lefelé, hogy minél több levegő kerüljön bele, összedolgozzuk, de nem kevergetjük! A masszát a tepsibe öntjük, és a forró sütőben 8-10 percig sütjük.

Közben meghintünk porcukorral egy a tepsinél valamivel nagyobb konyharuhát, a cukor ugyanis majd megolvad a tészta melegétől, és megakadályozza, hogy a tészta a konyharuhára ragadjon.

A sütőből kivett piskóta lapot egyetlen határozott mozdulattal tepsistül a konyharuhára borítjuk, azonnal lehántjuk róla a sütőpapírt, és betakarjuk egy másik, nedves, jól kicsavart konyharuhával (mert különben gyorsan kiszárad a tészta és törékeny lesz!), hagyjuk kihűlni.

Elkészítjük a tölteléket:

A meggybefőttet leszűrjük, levéből 6 evőkanálnyit simára keverünk az étkezési keményítővel, a maradékot 2 ek. cukorral felforraljuk, majd hozzáadjuk a keményítőt, és éppen csak sűrűsödésig forraljuk (1 perc). Beletesszük a meggyet, hagyjuk kihűlni.

Egy kb. 1 liter űrtartalmú, 30 cm hosszú őzgerincformát kibélelünk folpackkal. A tésztát formára "szabjuk": a rövidebb oldalával párhuzamosan vágunk belőle egy kb. 18*30 cm-es és egy 11*30 cm-es téglalapot. A nagyobbik lapot a formába hajlítjuk-fektetjük, és meghintjük a cseresznyepálinkával.

 1,5 dl tejszínt 2 kk. cukorral és a habfixálóval (ha növényi tejszínt használunk pl. Hulala, akkor nem szükséges a habfixáló) kemény habbá verünk, majd a tészta aljára kenjük, és 30 percre betesszük a hűtőbe. Ezután a tetejére simítjuk a meggyes masszát, befedjük a kisebbik lappal (könnyedén rá is nyomkodjuk), visszahajtjuk rá a folpackot, és legalább 3 órára behűtjük.

Következik a díszítés:

A csokoládétáblát élére állítjuk, és burgonyahámozóval vékony réteget, forgácsokat "farigcsálunk le róla, felhasználásig hidegen tartjuk.

A maradék 2,5 dl tejszínt kemény habbá verjük a vaníliás cukorral. Az "alagutat" hosszúkás tálra borítjuk, lehántjuk róla a fóliát.

Tetejét és oldalát bevonjuk-tapasztjuk a tejszínhabbal, sűrűn megszórjuk a csokiforgáccsal, és tetejére habrózsákat nyomunk, meggybefőttel díszítjük.



Zserbógolyó

Egy kicsit az ízemlékek felidézését fűszerezem most az adventtel. Karácsonykor számos magyar családnál az ünnepi asztalra kerül a klasszikus zserbó. Én ezt kevésbé kedvelem, mint pl. a mézes krémest. Megláttam egy gyönyörű süteményes kiadványban ennek a sütinek egy gyors változatát, amit ennek ellenére mégis kipróbálásra érdemesnek ítéltem. A fogadtatása nagyon jó volt, a férjemnek nagyon ízlett, nekem is elnyerte a tetszésem. Minden ízélmény benne van, ami a zserbóban is, csak a tészta hiányzik :-).

 

Hozzávalók kb. 15 db golyóhoz:

15 dkg aszalt sárgabarack

15 dkg darált dió

3 cl narancslikőr vagy konyak

1 ek. víz

2 ek. porcukor

1 ek. baracklekvár

1 mk. rum

A bevonathoz:

15 dkg ét tortabevonó

1 ek. napraforgó olaj

Elkészítés:

A barackot apró darabokra vágjuk, meglocsoljuk az alkohollal (narancslikőr v. konyak) és 1 ek. vízzel, így kb. 1 órán át állni hagyjuk.

Ezután hozzáadjuk a az összes többi alapanyagot úgy, hogy gyúrható masszát kapjunk. Kis golyókat formázunk belőle.

Majd gőz felett felolvasztott, olajjal elkevert csokoládéba mártjuk (segítségül fogpiszkálót használhatunk).

Ha minden golyót bevontunk csokoládéval, hűtőbe tesszük.

Fogyasztás előtt kivesszük, tálra rendezzük, és azonnal tálaljuk.

Sztrapacska, alias "Uccu rajta!"

A második legjellemzőbb étel, ami sokszor került otthon az asztalunkra egy szlovák eredetű tészta étel: a sztrapacska volt. Az igazat megvallva, és a pontosítás végett megjegyzem, hogy ez valójában nem "hallgathatna" a sztrapacska névre, mivel Szlovákiában az eredeti sztrapacska reszelt nyers krumpliból-lisztből készített galuska, savanyított káposztával (magyarra fordítva: "borzaska"). Amivel összekeverhetjük az - legtöbbször a szlovák hegyvidéki tájakra jellemző étel - a juhtúrós galuska sült szalonnával (ennek is krumplis az alapja). Felnevelő falvacskámban (amely közel fekszik a szlovák határhoz) ennek a túrós-tejfölös és dinsztelt (édes) káposztás változata terjedt el leginkább. Hogy miért hívták "Uccu rajtának!", nem tudom pontosan sajnos. De elképzelésem szerint, amikor a háziasszonyok elkészítették ezt a finomságot, akkor mondhatták a családnak, hogy "Na, akkor uccu, rajta, egyétek!", ami az idők folyamán rövidült le szimpla "uccu rajtára" .

Hozzávalók  a dinsztelt káposztás változathoz:

    1 kg (ó)burgonya (4-5 nagyobb szem)

    1 db tojás

    kb. 40-50 dkg liszt (galuskatészta állagot kell kapni)

    só

A dinsztelt káposztához:

    1 közepes fej fejeskáposzta

    só

    őrölt bors

    olaj

Elkészítése:

A burgonyát meghámozzuk, és nyersen finomra reszeljük.

Hozzáadagolunk egy-egy kicsi lisztet, és összekeverjük, mert a krumpli hamar barnul, de a liszttel együtt már nem olyan gyorsan.

Majd hozzákeverünk egy tojást, pici sót és annyi lisztet, hogy galuskatészta állagot kapjunk.

Kiszaggatjuk, és kifőzzük sós (pici olaj a főzővízbe), forró vízben, mint a nokedlit.

Tálaláskor az előzetesen megdinsztelt káposztával összeforgatjuk.

A káposzta dinszteléséhez a káposztát káposztagyalun lereszeljük, sózzuk. Kicsit állni hagyjuk, hogy levet eresszen.

Kevéske olajat egy nagyobb lábasban felforrósítunk.

A káposztát jól kinyomkodva beleteszzük a forró olajba, és barnára pirítjuk. Őrölt feketeborssal, esetleg sóval ízesítjük, ha még szükséges.

Laska avagy palóc krumplilángos

Nagyon sokáig töprengtem, hogy melyik ételt mutassam be Nektek először! Végül úgy döntöttem, hogy ami a leginkább emlékeztet Nagymamámra, az a „laska” nevű finomság. Ebben a formában mindhárom gyerkőc szereti a laskát! Itt természetesen nem a pofon egy szinonimájáról van szó, hanem egy egyszerű krumplis ételről, amit palóc lángosként is nevezhetünk. Heves megyéből származom, egészen pontosan Eger mellől egy kis falucskából, aminek a neve Bekölce. Itt ez a tésztaétel nagyon elterjedt, viszont ahol jelenleg tengetem napjaimat (Észak-Dunántúl) kevésbé ismert, mondhatnám alig.

Ahogyan Nagymamám készítette, azt én nem tudom megvalósítani pontosan úgy, mivel ő a sparhelt platniján sütötte. Na, persze mivel nagy kedvencem a laska, ezért megoldottam a dolgot, hogy a modernizált világunkban is tudjam ezt enni. Minden helyzetben fel szoktam találni magam (ezt majd egy későbbi bejegyzésemben is fogjátok tapasztalni), így ezt is leleményes és egyszerű módon megoldottam: palacsintasütőben szoktam sütögetni a laskáimat. Persze, nem adja vissza teljesen azt az ízélményt, mint amit a sparhelt, de ha ló nincs, jó a szamár is, ugye?

Ennyi bevezető után jöjjenek a hozzávalók és a recept!

Hozzávalók:

1 kg lisztes (ó)burgonya

só

3 dkg vaj/margarin

30-35 dkg liszt

a nyújtáshoz liszt

Elkészítése:

Az alap a krumplis tészta, amiből szilvás gombócot, nudlit szoktunk készíteni.

A krumplit enyhén sós vízben, héjában megfőzzük. (Próbáljunk egyforma példányokat kiválasztani, hogy mindegyik egyszerre legyen puha. Ha nem egyforma méretűek, akkor a kisebb "egyed" hamarabb megpuhul, és "elázik", túl vizes lesz.) Majd leszűrjük, még melegen meghámozzuk, áttörjük, majd lazán szétterítjük, és hagyjuk langyosra hűlni. Hozzáadunk 3 dkg vajat/margarint, 1 csipet sót, aztán egyenletesen a tetejére szitáljuk a lisztet, és lágy, rugalmas tésztává gyúrjuk - a liszt pontos mennyisége attól függ, mennyire lisztes, illetve vizes maga a krumpli. Konyharuhával letakarjuk, és 10-15 percet pihentetjük.

A tésztából a képen látható módon hengereket formázunk, majd feldaraboljuk, és kis cipókat készítünk, amiket kör alakúra kinyújtunk.

Sütés után megkenem olajjal, megszórom sóval, és egymásra pakolom a "palacsintákat".

Létezik egy édes változata is, amikor a kisült laskát forró vízben egy pillanatra megmártjuk, majd tányérra tesszük, megszórjuk cukrozott darált mákkal. Ezekből a mákos „lapocskákból” tornyot építünk: egymás tetejére rakosgatjuk, így alul-felül mákosak lesznek (kivéve persze az alsót: ezt az kapja, aki büntiben van). Majd palacsintaszerűen feltekerve fogyasztjuk.

Jó étvágyat hozzá!