Vödrös savanyúság ("bedobálós")

Valaha réges-régen, egy megyeszékhely közepében, mikor még "rendes" munkahelyen dolgoztam (a bejegyzés keletkezésekor még főállású anya voltam), egy kolléganőmtől kaptam ezt a receptet. Persze, ezt megelőzte egy kis kóstolás, és nagyon megtetszett a dolog, hogy csak bekeverem a "löttyöt", majd néhány dolgot beledobálok, és semmi megromlás, felforrás és egyéb társai. A receptet kissé átdolgoztam az évek alatt, mert nem tartalmaz timsót, szalicilt pl., csupán borkénport és Na benzoátot.

Hozzávalók:

(15-20 literes műanyag vödörhöz)

5 l víz

6 dl 10 %-os ecet

50 dkg cukor

25 dkg (nem jódozott!!!) só

1,5 dkg Nátrium benzoát

2 dkg borkénpor

fűszerek: torma, kapor, babérlevél, egész bors, borókabogyó, mustármag, koriander

Elkészítés:

A borkénport és a Nátrium benzoátot kevés vízben feloldjuk, majd a többi vízhez adjuk, amit a vödörbe öntöttünk. Beletesszük a cukrot, a sót és a fűszereket.

A zöldségeket - ami bármi lehet: uborka, almapaprika, TV paprika kicsumázva, félbevágva, picike zöld dinnye, karfiol,  gyöngyhagyma stb. - alaposan megmossuk, átvizsgáljuk, hogy nem hibásak-e. Beledobáljuk a lébe az adott savanyítandó egyedeket, a tetejét tányérral zárjuk le, hogy a zöldségeket leszorítsuk a lébe. A vödör tetejét lezárjuk.

A vödör tartalmát folyamatosan lehet feltölteni, ahogyan teremnek a kertben a zöldségek, vagy ahogyan hozzájutunk egyéb beszerzési forrásból. Kb. 8 nap múlva lesz fogyasztható az eltett savanyúság.

Fontos, hogy kézzel-fémmel nem szabad belenyúlni a lébe, kizárólag műanyag kanállal/csipesszel! Érdemes az első napokban kevergetni, illetőleg ha beleteszünk egy újabb zöldség adagot, másnap/harmadnap át szoktam kavargatni.

Ha ezt a pár szabályt betartottuk akkor egy évig eláll a savanyúságunk.

 

 

Réges-régi csokoládétorta blogjátékra

 

Éva, a Takarékos konyha c. blog szerzője játékot hirdetett a napokban, melynek lényege az, hogy egyszerű díszítésű tortákat készítsünk el, vagy esetleg régebben megsütött tortával is lehet a játékon indulni.

Én ezt az egyszerű (de annál finomabb) csokitortát választottam: éveken át ezt az ízesítésűt kérték a fiaim szinte minden szülinapra. A képen a sokat emlegetett, válogatós középsőm az ünnepelt… már lassan 4 éve készült a fotó :-)!

Hozzávalók:

A kakaós piskótához

(egy 26 cm átmérőjű tortaformához):

    10 dkg finomliszt

    8 dkg étkezési keményítő

    2 ek. cukrozatlan kakaópor

    2 csapott kk. sütőpor

    6 tojás

    3-4 ek. hideg víz

    1 csipet só

    18 dkg kristálycukor

    1 tasak vaníliás cukor (10 g)

A krémhez:

    10 dkg kristálycukor

    3 dl tej

    2 dkg vaníliás pudingpor

    20 dkg étcsokoládé

    5 ek. rum vagy pár csepp rumaroma

    25 dkg lágy vaj/margarin

    1 (bio) narancs reszelt héja

   

A díszítéshez:

    5 dkg tortabevonó étcsoki

    1 dl tejszín

Elkészítés:

A piskóta elkészítése (Lajos Mari: 66 torta c. könyve alapján, piskótatorta alaprecept)

1. Sütőpapírral kibéleljük egy 26 cm átmérőjű kapcsos tortaforma alját. A sütőt előmelegítjük 180 fokra. Az összes hozzávalót kimérjük. A lisztet, étkezési keményítőt, kakaóport és a sütőport összeszitáljuk. A tojásokat kettéválasztjuk.

2. A tojásfehérjéket a vízzel és egy csipet sóval felverjük, majd az apránként beleszórt kristálycukor felével kemény habbá verjük. A tojások sárgáját habosra-fehérre keverjük a maradék kristálycukorral és a vaníliás cukorral, majd lyukas fakanállal vagy kézi habverővel, alulról fölfelé,”O” betűt formáló laza mozdulatokkal belekeverjük a hab egyharmadát. A maradék habot és a lisztkeveréket felváltva adjuk a masszához úgy, hogy mindig a hab tetejére szitáljuk a lisztet, és óvatosan összekeverjük.

3. A masszát a formába öntjük, tetejét elsimítjuk úgy, hogy a szegélyén kissé magasabb legyen, mint a közepén, hogy sülés közben ne púposodjon fel túlságosan. Középső bordamagasságra állított rácsra helyezzük, és 40-45 percig sütjük – 25-30 percig a sütő ajtaját nem szabad kinyitni, mert összeesik a tészta. Tűpróbával ellenőrizzük, hogy teljesen átsült-e.

4. A tésztát kikapcsolt, nyitott ajtajú sütőben 5, további 10 percig rácsra helyezve hűlni hagyjuk (a formából szinte kicsorduló tésztánk időközben egy kicsit összeesik majd, de nem baj!). Ezután vékony pengéjű késsel körbehaladva leválasztjuk a forma belső oldalfaláról a tésztát, tetejét meghintjük fátyolnyi liszttel, és sütőpapírral fedett rácsra borítjuk. Meglazítjuk és leemeljük róla a tortakarikát, majd a fém tortalapot, végül a sütőpapírt, és konyharuhával letakarva hagyjuk teljesen kihűlni. Ez hasznos módszer, mert egyfelől egyenletesen távozhat el belőle a gőz, amely könnyen lehúzza a tésztát, ettől aztán „szalonnás” lehet, másfelől a sütés közben nőtt esetleges „púp” a rácsra fordítás következtében elsimul!

5. A kihűlt tortát legalább 6, még jobb, ha 12-14 órát pihentetjük, hogy szépen, morzsálódás nélkül tudjuk szeletelni, lapokra vágni.

A krém elkészítése:

1. 10 dkg kristálycukorral felforralunk 2,5 dl tejet. A maradék tejet és a pudingport simára eldolgozzuk, hozzáöntjük a forró tejet, és gőz fölött besűrítjük. Belekeverjük a felaprított csokoládét, végül a rumot, és hideg vízbe állítva kihűtjük.

2. A vajat/margarint habosra keverjük a reszelt narancshéjjal, majd több részletben hozzáadjuk a csokoládés masszát.

4. A tortát 3 lapra vágjuk, az alsót megkenjük a krém egyharmadával, majd jön a második lap, ismét krém, végül a harmadik lap következik. A maradék krémmel bevonjuk a torta oldalát és tetejét, majd 3-4 órára hidegre tesszük.

5. A díszítéshez a tortabevonó csokoládéból burgonyahámozóval forgácsokat aprítunk, beszórjuk vele a torta oldalát. Kijelöljük a szeletek helyét. A tejszínt kemény habbá verjük, csillagcsőrös habzsákba szedjük, a szeletek szegélyére és a torta közepére habrózsákat nyomunk.

Majdnem erdei gyümölcsös lekvár

.... hát az úgy volt ..., hogy aki főzte, egye meg, vagy írhatnám azt is, hogy az címkézze fel a fagyasztott gyümölcsöket, aki ismeri is azokat :-)! Valamikor fagyasztásra került egy kis málna a kertből, aminek a zacskójáról vagy leesett a címke, vagy nem is volt felcímkézve, "úgyismegismeremmajd" alapon ... hát, nem! Szóval készült volna egy kis erdei gyümölcsös lekvár, amibe málna is került volna, de a fentebbi baki miatt, kiolvadva "meggyé" vált ezen "szereplő". Végül is a férjem szereti a meggyet, így talán nála ezért is nyerte el a nyár legfinomabb lekvárja címet (bár sem a puncsos meggylekvárt,  sem a fekete-erdő lekvárt nem kóstolta még meg).

Sajnos áfonya kevés került bele, a többi megterem a kertben.

Hozzávalók:

1400 g szeder

125 g áfonya

500 g ribizli

400-500 g meggy (kimagozva)

2 cs. Dr. Oetker 3:1-ben dzsemfix

70 dkg kristálycukor

Elkészítés:

A gyümölcsöket megmossuk, a meggyet kimagozzuk, egy edénybe tesszük. Botmixerrel pépesítjük olyan állagra, amilyet szeretnénk, hagyhatunk benne darabokat is.

Hozzáadjuk a cukrot, a dzsemfixet, elkeverjük, és felforraljuk. A forralástól számított kb. 10 percig (nagyobb adag!) főzzük, ha szükséges a habot távolítsuk el a tetejéről.

Amint egy hideg tálkára csöppentve, már nem folyik a lekvár, akkor szedhetjük is tisztára mosott, csavaros üvegekbe. Azon nyomban csavarjuk rá a tetőt, és állítsuk fejre kb. 5 percre.

Dunsztolni nem szükséges, amint kihűltek, tehetjük a helyükre, a kamrapolcra.

Szedres mille-feuille

A Nők Lapja Café szerint ez a franciák legszexibb sütije!

A mille-feuille (mill-följ) jelentése ezer levél, ami valójában nem más, mint a franciák krémese, persze egy kicsit cifrázva. Náluk ugyanis nem sima főzött vaníliakrém kerül a rétegek közé, hanem sokszor cseresznyepálinkával vagy rummal ízesítik az úgynevezett cukrászkrémet, a legfelső réteget pedig fondant vagy cukormáz borítja. Nagy különbség az is, hogy a levelestészta-rétegeket karamellizálják, ettől ropogósabb és finomabb lesz.

Nálam egy egyszerűsített verzió készült el: vaníliakrém helyett tejszínhabbal, de az eredeti is kipróbálásra vár, mert a főzött vaníliakrém a kedvencem.

Hozzávalók:

kb. 4 adaghoz

1 csomag leveles tészta (25 dkg)

40 dkg friss szeder

1 vaníliarúd kikapart belseje

10 dkg porcukor

4 dl hideg tejszín

Elkészítés:

A konyhakész/kinyújtott leveles tésztát egy nagy tepsibe (kb. 30*40 cm-es) helyezzük, megszurkáljuk, majd kb. 20 percig a hűtőben pihentetjük. Ez azért szükséges, hogy a tészta ne ugorjon össze a sütéskor.

Sütés előtt permetezzük meg vízzel, és 200 fokon süssük aranybarnára. Ha biztosra akarunk menni, hogy ne púposodjon fel nagyon a tészta, akkor a tepsi tetejére egy rácsot helyezzünk, így menjen a sütőbe.

 

A kihűlt tésztát először 10 cm-es csíkokra daraboljuk, majd a csíkokból 4-5 cm-es hasábokat vágunk.

A tejszínt a porcukorral (ha nem édesített tejszínnel dolgozunk) és a vaníliarúd kikapart belsejével habbá verjük (ha szükséges egy habfixálót tegyünk bele). Fontos, hogy a tejszínt felhasználás előtt legalább 12 órára tegyük hűtőbe, mert csak így lesz sikeres a kemény habbá verési folyamat! A tejszínt tegyük csillagcsőrös habzsákba, majd következik a sütemény összeállítása.

Összesen 3 réteg tésztát használunk fel egy-egy darabhoz. Az első réteg tésztára felváltva kerül szederszem és egy adag tejszínhab, majd ráteszünk egy újabb réteget, és ekkor megfordítjuk a mintát, ahol az alsó rétegnél szeder volt, oda most tejszínhab kerül, és fordítva.

Porcukorral meghintve tálaljuk.

 A kulturált, szép fogyasztására nincs receptem, szerintem nem igazán lehet az etikett szerint eltüntetni a desszertes tányérról!

Szilvásgombóc és az "ő" titkai

"Szilvásgombóc!
ó-ó-ó-ó!
Felszín édes hó...
Rajta aranyszínű morzsa!
Szilvásgombóc!
ó-ó-ó-ó,
Megkóstolható!"

(Részlet a Padlás c. musical-ből) 

De akár említhetném az Indul a bakterház elhíresült gombóc-csatás jelenetét is, egy a közös bennük: a finom házi szilvásgombóc! Naná, hogy mindenki (vagy majdnem mindenki) szereti! Itt a szezonja, most mindenki gombócozik, persze nálam is készült az elmúlt héten. Ilyenkor szoktam lekváros gombócokat is készíteni, mivel a középsőm nem eszi meg szilvával :-).

Először is nézzük, hogy mitől fog finomra sikeredni a gombócunk?

A jó krumplis tészta elengedhetetlen feltétele a megfelelő krumpli, azaz lisztes, szétfővő krumplit szabad csak használni. Ezzel a tulajdonsággal általában a sárga héjú és húsú krumplik rendelkeznek. Ha a boltban, előrecsomagolt zacskós krumplit vásárolunk, akkor, a C betűvel jelzettet válasszuk: ez a legalkalmasabb gombóc készítésre.

Újburgonyával nem érdemes kísérletezni, mert az eredmény nem lesz fogyasztható :-)!
Jó, ha sikerül kb. azonos nagyságú krumplikat választanunk, mert a kisebbek hamarabb megfőnek, és elvizesedhetnek, míg a nagyobbak is megpuhulnak.

A gombócokba tehetünk egész vagy fél szilvát, nagyságtól függően. A szilvaszemek közepébe érdemes egy szem kockacukrot tenni (ha ez esetleg barna cukor, akkor még egy plusz karamelles ízt is kapunk), és megszórni csipetnyi fahéjjal.

 

Hozzávalók:

A tésztához:

1 kg lisztes (ó) burgonya

30-35 dkg finomliszt

3 dkg vaj/margarin/zsír (kb. egy evőkanálnyi)

pici só
(tehetünk még bele 1 tojást, kb. 2 ek. búzadarát)
 

töltéshez: 
szilva

kockacukor

fahéj

szóráshoz: 
fahéjas porcukor

nyújtáshoz:
liszt

Elkészítés:

A krumplit enyhén sós vízben, héjában megfőzzük. Leszűrjük, még melegen meghámozzuk, áttörjük, majd lazán szétterítjük, és hagyjuk langyosra hűlni. Fontos a krumpli kihűtése, mert különben nagyon ragad az összegyúrt tésztánk, és sokkal több lisztet fog felvenni, amitől a gombócok kicsit keményre sikeredhetnek.

Hozzáadjuk a vajat/margarint/zsírt, a sót, aztán egyenletesen a tetejére szitáljuk a lisztet, és lágy, rugalmas tésztává gyúrjuk- a liszt pontos mennyisége attól függ, mennyire lisztes, illetve vizes maga a krumpli. Inkább először kevesebb lisztet adjunk hozzá, majd pótoljuk, ha még szükséges. Egy szakadásmentes, egynemű, lágy, jól formázható tésztát kell kapnunk. Konyharuhával letakarjuk, és 10-15 percet pihentetjük.

A tésztát jól belisztezett deszkán (a krumplis tészta nagyon ragadós fajta) 1/2 cm vastagra nyújtjuk, majd kb. 5×5 cm-es négyzetekre vágjuk. Mindegyik négyzet közepére teszünk egy fél/egész szem szilvát, arra egy szem kockacukrot, és szórjuk meg fahéjjal. Összehajtogatjuk a sarkokat, és gombócot formázunk .

Egy nagyobb lábasban 5 liter, enyhén sós vizet forrni teszünk.

 A forrásban lévő vízben kifőzzük a gombócokat. A lábas aljához "ragaszkodó" gombócoknak segítünk a felszínre jutni (óvatosan fakanállal "felszabadítjuk" őket), ha már a felszínen vannk, még kb. 4-5 percig főzzük. Majd leszűrjük, hideg vízzel leöblítjük, és vajban vagy margarinban pirított zsemlemorzsában óvatosan megforgatjuk (inkább csak rázogassuk az edényben). A kifőtt gombócok forrón nagyon lágyak, így könnyen megsérülhetnek, bánjunk velük "kesztyűs kézzel". A változatosság kedvéért mákban, dióban, pirított búzadarában is meghempergethetjük.

Fahéjas porcukorral meghintve tálaljuk.

 

Ananászlekvár némi "varázslattal"

A neten keringenek már jó pár éve a tökből/cukkiniből készült ananászlekvár "legendák". Gondoltam itt az alkalom, hogy utánajárjak ennek, mivel még mindig cukkini bővében vagyok. Érdemes kipróbálni, még tart a szezon!

 

Hozzávalók:

1 kg hámozott, reszelt cukkini

25 dkg kristálycukor

1 doboz ananászkonzerv lével együtt (570 grammos)

1 db Haas 3:1-ben zselésítőszer

Elkészítés:

A cukkiniket hámozzuk meg, szedjük ki a magokat, reszeljük le.

Adjuk hozzá az ananászdarabokat a lével együtt, majd egy botmixerrel pépesítsük.

Az ananászos-cukkinis péphez adjuk hozzá a zselésítőt, alaposan keverjük össze, majd tegyük fel a tűzhelyre forrni, állandóan kevergessük.

Amint felforrt, adjuk hozzá a cukrot is, és ismét forralásig főzzük.

Akkor lesz jó a lekvár, ha hideg tálkára cseppentve, már nem folyik.

A tisztára mosott befőttes üvegeket forró vizes tepsibe állítjuk, így nem fognak szétpattanni a forró lekvártól.

Amint jónak találjuk a lekvárt, levesszük a tűzről, és az üvegekbe töltjük, majd lezárjuk csavaros tetővel, és kb. 5 percre fejtetőre állítjuk. Hagyjuk kihűlni (dunsztolni nem szükséges), majd a végleges helyére tesszük.

Ebből az adagból kb. 2 * 7 dl-es üveggel lesz lekvárunk.

Narancsos cukkinilekvár

Az elmúlt napokban ismét kísérleteztem cukkinivel! Megint összegyűlt pár darab cukkini és főzőtök a kertből, így egyik délután csak hámoztam, reszeltem és csak reszeltem... Fagyasztóba is került egy-két főzelékre való adag, valamint a "lekvárfőző program" ismét bekapcsolt az agyamban. Legutóbb citrommal és levendulával készült cukkinilekvár (levendulás cukkinilekvár), de most beugrott, hogy maradt még narancslevem, amit nem használtam fel a szederleveshez, így ez lett belőle...

 

Hozzávalók:

1 kg hámozott, reszelt cukkini

30 dkg kristálycukor

3 dl 100 %-os narancslé

1 db Haas 3:1 zselésítőszer

1/2 tasak citromsav

3 teáskanál szárított narancsvirág (opcionális)

Elkészítés:

A cukkiniket hámozzuk meg, szedjük ki a magokat, reszeljük le, majd egy botmixerrel pépesítsük.

A cukkinipéphez adjuk hozzá a narancslevet és a zselésítőt, citromsavat, alaposan keverjük össze, majd tegyük fel a tűzhelyre forrni, állandóan kevergessük.

Amint felforrt, adjuk hozzá a cukrot és a narancsvirágot is.

Addig főzzük, amíg egy hideg tálkára cseppentve, már nem folyik a lekvár.

A befőttes üvegeket forró vizes tepsibe állítjuk, így nem fognak szétpattanni a forró lekvártól.

Amint jónak találjuk a lekvárt, levesszük a tűzről, és tiszta üvegekbe töltjük, majd lezárjuk csavaros tetővel, és kb. 5 percre fejtetőre állítjuk. Hagyjuk kihűlni (dunsztolni nem szükséges), majd a végleges helyére tesszük.

 

Gundel- avagy Márai palacsinta

Ez a kedvenc palacsintám! Örök hálám a kiötlőjének, aki a legenda szerint talán nem is a híres vendéglős dinasztia tagja, Gundel Károly volt, hanem egyesek Márai Sándor feleségének tudják be ezt a fenséges diós-narancsos-rumos-csokoládés palacsinta megalkotását!

Étteremben ezt szoktam desszertként kérni, mert otthon ritkán készítem. No, nem annyira a macera miatt, hanem azért, mert nagyjából csak én szeretem (még talán a kislányom), és magam miatt nem fogok hozzá. Ha otthon el akarjuk kápráztatni a családot vagy a vendégeket, akkor az alábbi, eredeti Gundel Károly recept alapján érdemes nekilátnunk (forrás: Kádas Lajos: 60 híres ember, 60 híres étel, a palacsintatészta Horváth Ilona szakácskönyvéből)

Hozzávalók:

4 személyre

8 db palacsintához:

15 dkg finomliszt

1 db tojás

3 dl tej

1 dl szódavíz vagy buborékos ásványvíz

csipetnyi só

kevés cukor

A töltelékhez:

20 dkg darált dió

2-3 ek. rum

csipetnyi fahéj

4-5 ek. cukor

1 dl tej

1 dl tejszín

2 dkg cukrozott narancshéj

4 dkg mazsola előzőleg rumba áztatva

A csokoládémártáshoz:

2,5 dl tej

1,5 dl tejszín

13 dkg cukor

10 dkg étcsokoládé

5 dkg cukrozatlan kakaópor

3 db tojássárgája

vanília

1,5 dkg finomliszt 

kevés rum

Továbbá:

5 dkg vaj a palacsinták pirításához

Elkészítés:

 

A palacsinta hozzávalóit csomómentesen elkeverjük, és kisütjük sorban. Melegen tartjuk.

A töltelékhez a diót összekeverjük a cukorral, a csíkokra vágott, cukrozott narancshéjjal, a fahéjjal, az előzőleg rumba áztatott mazsolával. A tejszínt és a tejet együtt felforraljuk, és a diós keverékre öntjük, alaposan elkeverjük, és további 1-2 percig főzzük, szükség szerint kevés tejet adunk hozzá, amíg kenhető pépet kapunk. Végül beleteszünk egy kis rumot is, ha már kihűlt a massza.

A csokoládémártáshoz a tojássárgákat a cukorral, majd a kakaóporral, kevés liszttel, hideg tejjel habverővel simára keverjük. Hozzáadjuk a felolvasztott csokoládét, majd vékony sugárban, gyors keverés közben adagoljuk a vaníliával felforralt tejet (miközben mérsékelt tűzön forrpontig, de nem forralásig) melegítjük. A tűzről levett mártáshoz keverés közben hozzáadjuk a keményre felvert tejszínhabot, végül egy kis rumot.

A kisütött palacsintákat megtöltjük a diós krémmel a következőképpen. A palacsinta egyik negyedébe helyezzük a tölteléket, és félbe hajtjuk, majd ismét félbe. Így háromszögre hajtva fogjuk tálalni a palacsintákat. 

Az éttermekben - a Gundelben is - a hagyományos feltekerés is előfordul.

Lehet a palacsintákat sütőben vagy vajjal kikent serpenyőben megpirítani egy kicsit, majd csupán a tálalás előtt rátenni a csokoládéöntetet. Tejszínhabbal díszítve is kínálhatjuk.

Az egyik hungarikummá avanzsált Gundel-palacsinta sikere Gundel Károly éttermében indult el. Általában az étterem tulajdonosának tudják be e desszert megalkotását, de egyes források szerint a kitalálója Márai Sándor felesége, Lola asszony volt. Egy, a Gundel étteremben tartott fogadáson kínálta ezt a vendégeknek, aminek akkora volt a sikere, hogy Gundel Károly elkérte a receptet, ezután Márai-palacsinta néven szerepelt az étlapon. Később mikor Máraiék emigráltak, átnevezte a palacsintát Gundel- palacsintának.

Amerikai palacsinta

A palacsinta nálunk nagy kedvenc a gyerekek körében, viszont az amerikai változattal még nem mertem  előrukkolni. Az idei Valentin-napon aztán ezzel kedveskedtem nekik, és hál' Istennek, "átment" a szűrőn: vagyis felkerült a válogatósom étlapjára! Juhhé, ennek nagyon lehet örülni, mert inkább szűkülni szokott az a halmaz, ami az általa jó étvággyal elfogyasztott étkeket tartalmazza.

Hozzávalók:

Kb. 13 db szív alakú és 10 db 10 cm átmérőjű kör alakú palacsintához

30 dkg tejföl

3 db tojás

2 ek. cukor

csipet só

fél csomag sütőpor (6 g)

20 dkg finomliszt

napraforgó olaj a sütéshez

Elkészítés:

A tojásokat szétválasztjuk: a fehérjét a cukorral kemény habbá verjük, a sárgáját a tejföllel és a sóval simára keverjük. A habot és a tejfölös részt óvatosan összeforgatjuk. A lisztet és a sütőport jól elkeverjük, és szitálva a masszához adjuk.

Olajozott forró serpenyőben 3-4 mm vastagon (ki hogyan szereti) elkenjük a masszát, majd ha az alja megsült, akkor lapáttal vagy spatulával megfordítjuk, és a másik oldalát is megsütjük.

Ha formákat használunk, akkor érdemes azoknak az oldalát is megkenni olajjal, hogy könnyebben le tudjuk emelni a formát a fordítás előtt.

Nálunk egyesek porcukorral meghintve fogyasztották, a többiek némi házi lekvárral kenegetve kérték a tányérjukra. Ezenkívül természetesen bármi kerülhet rá, amihez kedvünk támad: nutellával, juharsziruppal, karamellás öntettel locsolhatjuk meg stb.

A palacsinta receptjét a Nők Lapja Konyha 100 legjobb süteménye c. könyvemben találtam.