Laska avagy palóc krumplilángos

Nagyon sokáig töprengtem, hogy melyik ételt mutassam be Nektek először! Végül úgy döntöttem, hogy ami a leginkább emlékeztet Nagymamámra, az a „laska” nevű finomság. Ebben a formában mindhárom gyerkőc szereti a laskát! Itt természetesen nem a pofon egy szinonimájáról van szó, hanem egy egyszerű krumplis ételről, amit palóc lángosként is nevezhetünk. Heves megyéből származom, egészen pontosan Eger mellől egy kis falucskából, aminek a neve Bekölce. Itt ez a tésztaétel nagyon elterjedt, viszont ahol jelenleg tengetem napjaimat (Észak-Dunántúl) kevésbé ismert, mondhatnám alig.

Ahogyan Nagymamám készítette, azt én nem tudom megvalósítani pontosan úgy, mivel ő a sparhelt platniján sütötte. Na, persze mivel nagy kedvencem a laska, ezért megoldottam a dolgot, hogy a modernizált világunkban is tudjam ezt enni. Minden helyzetben fel szoktam találni magam (ezt majd egy későbbi bejegyzésemben is fogjátok tapasztalni), így ezt is leleményes és egyszerű módon megoldottam: palacsintasütőben szoktam sütögetni a laskáimat. Persze, nem adja vissza teljesen azt az ízélményt, mint amit a sparhelt, de ha ló nincs, jó a szamár is, ugye?

Ennyi bevezető után jöjjenek a hozzávalók és a recept!

Hozzávalók:

1 kg lisztes (ó)burgonya

só

3 dkg vaj/margarin

30-35 dkg liszt

a nyújtáshoz liszt

Elkészítése:

Az alap a krumplis tészta, amiből szilvás gombócot, nudlit szoktunk készíteni.

A krumplit enyhén sós vízben, héjában megfőzzük. (Próbáljunk egyforma példányokat kiválasztani, hogy mindegyik egyszerre legyen puha. Ha nem egyforma méretűek, akkor a kisebb "egyed" hamarabb megpuhul, és "elázik", túl vizes lesz.) Majd leszűrjük, még melegen meghámozzuk, áttörjük, majd lazán szétterítjük, és hagyjuk langyosra hűlni. Hozzáadunk 3 dkg vajat/margarint, 1 csipet sót, aztán egyenletesen a tetejére szitáljuk a lisztet, és lágy, rugalmas tésztává gyúrjuk - a liszt pontos mennyisége attól függ, mennyire lisztes, illetve vizes maga a krumpli. Konyharuhával letakarjuk, és 10-15 percet pihentetjük.

A tésztából a képen látható módon hengereket formázunk, majd feldaraboljuk, és kis cipókat készítünk, amiket kör alakúra kinyújtunk.

Sütés után megkenem olajjal, megszórom sóval, és egymásra pakolom a "palacsintákat".

Létezik egy édes változata is, amikor a kisült laskát forró vízben egy pillanatra megmártjuk, majd tányérra tesszük, megszórjuk cukrozott darált mákkal. Ezekből a mákos „lapocskákból” tornyot építünk: egymás tetejére rakosgatjuk, így alul-felül mákosak lesznek (kivéve persze az alsót: ezt az kapja, aki büntiben van). Majd palacsintaszerűen feltekerve fogyasztjuk.

Jó étvágyat hozzá!