Mézeskalács sütés az iskolában

De jó volna mindent, mindent
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.

Ady Endre

Sok-sok évvel ezelőtt a pályaválasztáshoz érve minden vágyam az volt, hogy tanító néni vagy „színész néni” lehessek! Az előbbit viszonylag reálisabbnak láttam, habár közgazdasági szakközépiskolába jártam, így kicsit furán nézett ki egy humán beállítottságú „ámítástechnikus”, na de sebaj! Az Élet persze közbelépett, és már a felvételire sem tudtam elmenni a(z akkor még) Ho Si Minh Tanárképző Főiskolára, hanem egy bankban kezdtem el ténykedni, majd levelezőn elvégeztem a Pénzügyi és Számviteli Főiskolát. Erre a hosszú bevezetőre azért volt szükség, hogy jobban érthető legyen, miért is rajongok az olyan eseményekért, amiről a következőkben fogok beszámolni!

Középső gyermekem tanító nénije - ismerve a sütögetéssel kapcsolatos „szerelmemet” – az elmúlt hetek során megkért, hogy az iskolában tartandó Karácsony téma hét keretein belül szervezett mézeskalács sütésben vállaljak szerepet, mégpedig elég tevékenyet! Nagy örömmel tettem eleget ennek a felkérésnek, hiszen gyerekek között leszek, és még sütni is fogunk J!

A délutáni program előtt begyúrtam 2 kg lisztből a pihentetés nélküli mézeskalácsot (receptje itt olvasható), majd jól felpakolva (kár, hogy nem volt, aki lefotózzon J): sodrófákkal, gyúrólapokkal stb. elindultam az iskolába. Persze előtte leadtam a 3. számú csemetémet a pótnagyinkhoz, mivel még semmilyen nevelési intézménynek nem tagja. A gyerekek már vártak nagyon, meg a tanító néni is, hiszen nálam volt a legfontosabb dolog, ami kellett a sütéshez: a tészta cipók!

A gyerekek a higiéniai előírásoknak eleget téve, hozzáláttak kis csoportokban a cipók „gyurmázásához”. Nagyon édesek voltak, ahogyan ismerkedtek a tésztával, majd nekiveselkedtek, hogy kinyújtsák a tésztát, és készítsenek különböző formájú mézeskalácsokat. Beindult a cserebere: időlegesen gazdát cseréltek az otthonról hozott kiszúró formák, mert mindig az a jobb, ami másnál van, ugye?

Meglepődtem azon, hogy középsőmnek milyen jól áll a kezében a nyújtó, ugyanis neki kicsit nehezebben mennek a „kézimunkák”, mint a másik kettőmnek. Így gondolkodóba estem: lehet, hogy cukrász lesz a szentem J?



Középsőm a háttérben, világoskék pólóban látható



A tanító nénivel ketten a kész formák kisülésének folyamatát menedzseltük, amiben a legnehezebb feladat aztán az volt, hogy megtaláljuk, vajon kié melyik mézeskalács.

A gyerekek persze meg is kóstolhatták munkájuk eredményét, a többi mézeskalács még a héten "megrajzolásra" kerül.

Egy jól sikerült, dolgos-szorgos délutánról számolhatok be, ahol mindenki jól érezte magát, együtt készültünk a karácsonyra! Szívesen részt vennék máskor is ilyen eseményen, úgyhogy várom a meghívásokat a referenciát olvasva, hátha valaki kedvet kap hozzá, hogy meghívjon!